Vashiányos vérszegénység a várandósságok akár 20%-ban is előfordulhat, azonban mi többek között ilyen és ehhez hasonló tanulmányok miatt nem javasoljuk (az esetek 95-98%-ban) a vas egyoldalú és különálló pótlását:

@ A laktoferrin és a vas-szulfát hatékonyságának és tolerálhatóságának (!) összehasonlítása vashiányos vérszegénységben szenvedő várandós nők esetében (prospektív, ellenőrzött, randomizált vizsgálat)

A kutatók célkitűzése az volt, hogy összehasonlítsák a laktoferrin és vas-szulfát hatását a szervezet vas szintjére, valamint, hogy értékeljék azok tolerálhatóságát. A prospektív, randomizált, kontrollált, kettős vak vizsgálatban 100 egészséges, azonban bvashiányos váranadós nő vett részt. Az „A csoport” naponta kétszer kapott 100 mg laktoferrint (igen alacsony dózis- Táplálkozás-Beállítás), míg a „B csoport” naponta egyszer 520 mg vas-szulfátot kapott. 30 nap elteltével kiértékelték a hemoglobin (Hb), a szérum ferritin, a szérum vas, valamint a transzferrin és vaskötő kapacitás (TIBC) értékeiket. Minden nőt megkértek arra, hogy vezessen naplót a lehetséges gyomor-bélrendszeri mellékhatásokról (hasi fájdalom, hányinger, hányás, hasmenés és székrekedés). Mindegyik tünet esetében a súlyosságukat is értékelni kellett egy 0 (hiányzó) és 3 (súlyos) közötti skálán.

Share