Remek fordítás, két részt emelnénk ki:
— “…a paracetamol és az MMR oltás kombinációja növelte meg az autizmus rizikóját.”
— ” egy WebMD beszámolóban, ahol a gyógyszeripar egy képviselője társszerzőként szerepelt, állítják, hogy a recept nélkül kapható, megfázásra ajánlott gyógyszereket soha nem szabadna 4 évesnél fiatalabb gyerekeknél használni.”

Az MMR oltást már többször gyanúba keverték az autizmus okozójaként, de erős bizonyítékot nem találtak rá. Egy kutató saját gyermeke autizmusát kutatva különös dologra figyelt fel.

A kutatásaim témája, hogy mi okoz a nyugati társadalmak lakosságánál a káros gyulladást? E gyulladás kiváltói az emberi történelem közelmúltbeli tényezői, amelyek a mezőgazdasági forradalom után, csupán 10.000 évvel ezelőtt jelentek meg. Sőt, a legtöbb közülük mindössze néhány évtizede, ahogy beléptünk az ipari forradalom utáni korba [ 1 ]. A kedvenc példám a biodiverzitás elvesztése az emberi szervezetben. Az embert kívül-belül mindig baktériumok, vírusok, gombák, férgek és egyéb organizmusok borították, de az elmúlt évtizedekben a szervezetünk ökoszisztémája sokat vesztett változatosságából, és ez ránk nézve igen előnytelen.

A gyulladást egyszerűen egy agresszív immunválaszként lehet definiálni. Nem rossz dolog, sőt, bizonyos körülmények között nagyon is szükséges. Azonban a modern nyugati országokban kicsúszott a kezünkből a gyulladás, és ez allergia járványhoz, autoimmun betegségekhez, és sokkal több rákos megbetegedéshez vezetetett.

Álljon itt egy lista azokról a tényezőkről, amelyek a nyugati országok népességében leginkább gyulladást okoznak.

Ez a “nagy ötös”:

1. A biodiverzitás elvesztése (az életközösségek kimerülése)
2. A gyulladáskeltő étrend
3. Az inaktív életmód
4. A krónikus pszichológiai stressz
5. A D vitamin hiány

A tudósok azt feltételezik, hogy ha ezt az öt tényezőt ki tudnánk küszöbölni, akkor gyakorlatilag fel tudnánk számolni az allergiákat és az autoimmun betegségeket [ 2 , 3 ]. Mi azt is gondoljuk, hogy a rák előfordulási gyakorisága is nagymértékben csökkenne [ 4 , 5 ].

Jelen cikk témája szempontjából, ha ezt az öt faktort kontrollálnánk, a neuropszichiátriai rendellenességek és az autizmus gyakorisága várhatóan drámai mértékben csökkenne [ 6 , 7 ].

Az embereknek drasztikus életmódváltásra lenne szüksége, ez pedig nem történhet egyik napról a másikra. De szerencsére van, amikor létezik a gyulladásos betegségek elkerülésének egy másik módja. Ha fel tudunk ismerni egy “kiváltó okot”, egy olyan szükséges faktort, ami a gyulladással kölcsönhatásban képes egy bizonyos betegséget okozni, akkor el tudjuk kerülni azt a bizonyos betegséget. A parlagfű pollenjét nem tudjuk elkerülni a szénanátha kivédésére, és az ételt sem az ételallergiák elkerülésére, de úgy néz ki, hogy az autizmus kivédésére szerencsére van mód. Beazonosítottak egy nyilvánvaló és könnyen elkerülhető kiváltó okot.

Az autizmus egyik fontos kiváltó okának felismerője Steve Schultz, kutató. Mielőtt visszaült az iskolapadba, hogy Ph.D-t szerezzen, 21 évig praktizáló fogorvos volt. Erőfeszítéseinek mozgatórugója az volt, hogy megértse az okát, miért alakult ki Nathan nevű fiánál regresszív autizmus. A saját megfigyeléseire alapozva először úgy gondolta, hogy az MMR oltás a ludas, de ezt már vizsgálták, és ez az irány zsákutcának tűnt. Ezzel a témával lehetetlen lett volna megszerezni a Ph.D-t. Azonban, mint ahogy Dr. Schultz “Understanding Autism: My quest for Nathan” (Az autizmus megértése: kutatásom Nathanért) című könyvében elmagyarázza:

“Aztán eszembe jutott, hogy Nathan milyen beteg lett az MMR oltástól, és én sok paracetamolt adtam neki. Talán valami lehet a paracetamollal.”

Schultz a paracetamolra gondolt. Az első gondolatom az lenne, hogy ennek semmi értelme. Miért vezetne a világ egyik leggyakrabban használt gyulladáscsökkentő gyógyszercsoportja egy olyan gyulladásos betegséghez, mint az autizmus? A második és a harmadik gondolatom is ugyanaz lenne: Schultz gondolatmenetének nincs értelme. Valamilyen toxin jelenléte lehet a kiváltó ok, de az lenne a paracetamol?

Viszont Schultz kifogyott a lehetséges gyanúsítottakból.

Nulla bizonyítékkal, elkezdte vizsgálni a paracetamolt. Mint ahogy egy detektív az egyetlen maradék gyanúsított után kezd el nyomozni, Schultz sem azért látott munkához a paracetamol vizsgálatával, mert gyanús volt neki ez a népszerű fájdalomcsillapító, hanem, mert nem volt más vádlott, amit vizsgálhatott volna.

Viszont nagyon gyorsan talált okot a gyanakvásra.

Kiderült, hogy a paracetamol egy bizonyos, viszonylag toxikus gyógyszercsoport egyik utolsó tagja, amit szénkátrányból vonnak ki. Már akkor az egyetlen olyan gyógyszer volt a saját osztályában, amit még nem vontak ki a forgalomból toxicitás miatt. Azt már akkor is tudták, hogy gyerekeknél összefüggést mutat az asztma kialakulásával [ 8 ]. Furcsa módon, az nem volt ismert, hogy a paracetamol tényleg hat-e lázcsillapításra a gyerekeknél. [ 9 ].

A paracetamol rohamosan egyre súlyosabb gyanúsítottá vált. Először is Schultz azt találta, hogy az autizmus gyakoribbá válása párhuzamos volt a paracetamol használatának terjedésével. Az első autizmus eseteket akkor regisztrálták, amikor az első szénkátrány származék gyógyszerek megjelentek. Ezután Schultz olyasmivel állt elő, ami szerintem bámulatos. Visszaemlékezett két halálos mérgezési esetre, amelyben paracetamolt bütyköltek meg valamivel. Az első 1982-ben, a második 1986-ban történt. Ettől a két eseménytől átmenetileg visszaesett a paracetamol használat. Schultz legelső vizsgálata egyszerű volt. Ha a paracetamol tényleg egy lehetséges gyanúsított volt, akkor az autizmus gyakoriságának évtizedeken át tartó folyamatos emelkedése közben kellett, hogy jelentkezzen két rövid enyhülési időszak.

Schultz így magyarázta:

“Azt találtam, hogy azoknál a gyerekeknél, akik e két paracetamol mérgezéses eset körül születtek, kevésbé volt valószínű az autizmus kialakulása. És akkor tudtam. A paracetamol használat összefügg az autizmus előfordulási gyakoriságával.”

Ezután további vizsgálatokat végzett e témában. 2008-ban végzett és publikált egy retrospektív vizsgálatot [ 10 ]. Az eredmények világosak voltak:

“Azok a gyerekek, akik 12 és 18 hónapos koruk között paracetamolt szedtek, több, mint nyolcszor valószínűbben kerülnek az autizmus csoportba, ha minden gyereket figyelembe veszünk. A regresszív gyerekeknél ez a rizikó húszszor magasabb.”

Az ibuprofennek nem volt hasonló autizmus hatása. Ahogy Dr. Schultz nemrég elmagyarázta egy nekem küldött e-mailben: “Egyik oltással magával sem láttam közvetlen összefüggést. Csak a paracetamol és az MMR oltás kombinációja növelte meg az autizmus rizikóját.”

Schultz adatainak figyelmeztetnie kellett volna a világot.

A vizsgálat egyértelműen rámutatott a paracetamolra. Nem egy oltásra. Egy oltásra adott rossz reakció az ibuprofennel kombinálva nem mutat összefüggést az autizmussal. Egy oltásra adott rossz reakció a paracetamollal kombinálva pedig igen.

És a világ mégsem vett tudomást minderről.

A szülők ennek ellenére úgy kapkodták le a polcokról a Gyerek Tylenolt és az egyéb népszerű, gyerekekre pozícionált paracetamol tartalmú gyógyszereket, mintha cukorka lenne.

Schultz vizsgálata kicsi volt, és ne ez legyen az utolsó e témában. És nem is az. Sok információ gyülemlett fel, mióta Dr. Schultz hét évvel ezelőtt először publikálta:

Ugyanabban az évben, amikor ő az első munkáját megjelentette a témában, egy nagy, nemzetközi vizsgálat dózisfüggő összefüggést mutatott ki a paracetamol és az asztma, a kötőhártya-gyulladás, és az ekcéma között [ 11 ].

Számos kutató egymástól függetlenül publikált anyagot olyan molekuláris mechanizmusokról, amelyeken keresztül a paracetamol gyulladást okozhat [ 12-15 ]. Ez a gyógyszer alapvetően változtathatja a szervezetben a mérgező anyagok anyagcseréjét, és a gyulladásos folyamatokat. Valójában logikus, hogy a paracetamol agykárosodást okoz bizonyos gyerekeknél. Sőt, ha azt vesszük alapul, hogy hogyan hat a szervezetben, az lenne a meglepő, ha nem veszélyeztetné egy csecsemő fejlődésben lévő agyát.

Egy nagyon nagy norvég vizsgálat kimutatta, hogy az anyák várandósság alatti paracetamol használata összefüggést mutat a gyerekek három éves kor körüli fejlődési problémáival [ 16 ]. Ezeknek a gyerekeknek problémái voltak az érzelmeikkel, az agresszióval, a figyelemmel, és a nagymotoros funkciókkal. Az ibuprofen használat nem mutatott ilyen összefüggést.

Egy dán és taiwani kutatókkal együttműködésben végzett UCLA vizsgálatban azt találták, hogy a terhesség alatti paracetamol használat összefüggést mutat a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttessel [ 17 ]. A szerzőket idézve: “Az eredményeket nem befolyásolta az anyai szervezet gyulladása, a várandósság alatti fertőzés, az anya mentális problémái, illetve az egyéb vizsgált változók”.

Egy érdekes epidemiológiai vizsgálat azt állította, hogy a körülmetéléssel párhuzamosan történő paracetamol használat lehet a felelős több autizmus esetért [ 18 ]. Mivel a legtöbb szülő nincs tudatában a körülmetélés utáni paracetamol használatnak, egy epidemiológiai vizsgálat lehet a legjobb eszköz a probléma vizsgálatához. És mégis, a mai napig nem folytattak le olyan döntő vizsgálatot, amelyből kiderülne, hogy a paracetamol jobban működik a hagyományos módszereknél (pl. hűvös törülközővel való borogatás) a láz csillapítására, a test hűtésére. A szülők a mai napig azt hiszik, hogy ez egy biztonságos és hatékony gyógyszer a gyermekeik számára. A marketing és a nyájszellem inkább irányítja a viselkedést, mint a tudományos bizonyítékok, még az egészségügyi dolgozók esetében is, akik ajánlják a gyógyszert. Lehet, hogy amit ma autizmusnak nevezünk, a jövőben, egy “paracetamol kiváltotta idegrendszeri fejlődési rendellenesség” néven ismert, történelmi érdekesség lesz.” Lehet. Senki nem tudhatja pontosan. Amit viszont tudunk, az az, hogy a paracetamol rossz a magzatnak és rossz a csecsemőnek.

De addig is, mit tegyenek a szülők?

• Ne adjon semmilyen paracetamol tartalmú gyógyszert a gyerekének, és ne szedjen ilyesmit a várandósság alatt! Forduljon orvoshoz, ha beteg a gyereke, de tartsa észben, hogy hajlamosak vagyunk a túlgyógyszerezésre. A társadalmunk valahogy meggyőződött róla, hogy az agyfunkciókat megváltoztató vegyszerek általában jók a kisbabáknak. Ez minden bizonnyal tragikus tévedés. Például egy WebMD beszámolóban, ahol a gyógyszeripar egy képviselője társszerzőként szerepelt, állítják, hogy a recept nélkül kapható, megfázásra ajánlott gyógyszereket soha nem szabadna 4 évesnél fiatalabb gyerekeknél használni.

• Mindig olvassa el tüzetesen a címkét: Paracetamol több száz gyógyszerben található és egyéb nevek alatt is ismert (pl. acetaminofen). Az edukáció és a tudatosság kulcsfontosságú.
• Ne engedje, hogy bármilyen egészségügyi dolgozó paracetamol tartalmú gyógyszert adjon a gyerekének! Ez a legevidensebb gyógyszer sok mindenre, a klinikákon és kórházakban a körülmetéléstől az oltásokig, mindenhol a világon.
• Legyen proaktív és terjessze ezt az információt, ossza meg az ismerőseivel. Azt tapasztalom, hogy a felnőtt gyerekekkel rendelkező korosztályt, a jövőbeni unokáikra gondolva különösen érdekli ez a téma.Ossza meg ezt a linket a Facebookon és a Twitteren. Nyomtassa ki és adja a gyerekorvos kezébe. Ezekkel az adatokkal esetleg megelőzhet egy autizmus esetet, azáltal, hogy egyszerűen felvilágosít száz embert a paracetamol és a gyermekek agykárosodása kapcsolatáról.

A cikk itt érhető el:

http://www.tenyek-tevhitek.hu/a_paracetamol_az_autizmus_jarvany_okozoja_ennek_semmi_ertelme_legalabbis_elsore.htm

Fordította:Mezei Elmira

Forrás:William Parker: Acetaminophen as a cause of the autism pandemic? It makes absolutely no sense … at first.

Share